A kereszt
A kereszt a keresztény
kultúrkörben Jézus megváltó szenvedésének és Isten tökéletes szeretetének a
jele. A kereszt nyelvünkben, a magyarban egy adott pont meghatározásának jele.
Olyan egyszerűen, mint amikor a térképen[1]
elhelyezünk, manapság egy X et, régebben egy keresztet. A tévedések, és később
a meggyőződésből elsajátított megtévesztéseken alapuló tudományok egy része,
erről másként tanít.
Még talán manapság is, de
gyerekkoromba, amikor azt mondta valaki, hogy vettem egy földet a Makrai
körösztné, és elraktam szőlővel, akkor pontosan meghatározta a szőlő helyét.
Látom helymeghatározásra ma is használják: pl. a „GAMÁS – KARÁD RÓMAI KATOLIKUS
PLÉBÁNIÁK –FELSŐMOCSOLÁD, POLÁNY, MERNYESZENTMIKLÓS, ECSENY FILIÁK- HONLAPJA”
felhívásában az alábbi szöveg olvasható: „Az Orbán-napi hegyszentelő szentmise
Karádon május 31.én 16.00 órakor kezdődik a makrai keresztnél. Utána a vacsora
és mulatság Árvai Imre pincéjénél lesz.”
Első sorban azért, mert mindenki tudta, hogy hol van a Makrai köröszt
(manapság kereszt). De a hely meghatározásának ez csak a másodlagos oka. Az elsődleges, hogy miért állították annak
idején azt a keresztet. Ezt az okát adott esetben én nem tudom. Azt ellenben
tudom, hogy mit jelent a magyar nyelvben a kereszt szó. A nyelvünk nagyon
egyszerű és világos. A „köröszt” szó ősi magyar, Kárpát medencei szó. Két
szógyökből áll az egyik a „kör” és a másik az „oszt” gyök, ami aztán a kiejtés
alakulása és a tájszólások alakítása, változása miatt, köröszt lett. A szó úgy
alakul át, hogy egyes tájakon másként ejtik. Más esetekben szándékosan, az
írási gyakorlatunkban elmásítva írják, és ezért kitanítanak bennünket az
eredeti jelentéséből. Soha nem szégyen, ha valaki úgy írja le a szavakat,
ahogyan halja, magyarul. Itt, ezen a fórumon sem. Nagyobb hiba az, ha
megpróbálja „helesen” írni és olvashatatlan, kiejthetetlen lesz az adott szó. A
helyesírási szabályzat nem ismeri a kiejtésen alapuló írást, nem tud
magyarul. De ez egy másik téma.
Visszatérve a Körösztre.
A kereszt, mint jelkép, idősebb a
kereszténységnél. A kereszténység jelképe a Római törvényekben szereplő
keresztre feszítés eltörlésének időpontjától lett. (isz.380).
„F” Gyökhang
A székely magyar
rovásírásban is szerepel a jele:
Köröszt> KÖR–OSZT>
osztott kőr
Hangja: F[3]
> kiejtve ef és fö > föld
Az ókori ősi magyar nyelvet
beszélők már legalább, 8000 éve ismerik, megegyezik a későbbi, hasonló sumér
rovás jellel. Az első jele a porba rajzolt kőr a közepén keresztbe áthúzva egy
X jellel, a Székely magyar rovásírásban, a hangja: F, jelentése: a Föld, vagy
fény, de jobbára a négy részre osztott föld. A felosztás a négy égtájat
jelenti. Másutt a felosztás jelentheti a négy őselemet. A jel számmisztikai
értéke 4. ami egyes kínai tanok szerint a halál. Térbeli megfelelője a kocka.
Mégis a kereszteződés pontja egy meghatározható, körbehatárolt, ismert területen
belüli adott pont. Ez az ismert terület lehet, a föld, egy földrész, egy
ország, királyság, egy város, egy katonai vagy egyéb tábor, itt mindenütt egy
nagyobb területet, a jelben való megjelenése a kőr, a két egyenes
kereszteződése a területen belül egy adott pont. Az eredetileg kör alakú jel,
mint a sumér ékjel, később kissé összelapult. Képviseli a Földet, mint az
emberiség anyaméhét, a végtelenséget, a róka fogta csukát, a szüntelen
ismétlődést, az örökkévalóságot. A természet ősábrája, a végtelen, az ismétlés
képe. A jel minden velünk kapcsolatba hozható kultúrába megjelenik pl.
Egyiptomi, sumér, szkíta, hun, avar, indián, kínai, ázsiai, stb. Jelentése
mindenütt ugyanaz. Még mindig lehet látni olyan kereszteket, melyek körrel,
vagy félkörrel vannak körbevéve.
Kéthangú gyökei: aF, Fa, áF, Fá, eF, Fe, éF, Fé, iF, Fi, íF,
Fí, oF, Fo, óF, Fó, öF, Fö, őF, Fő, uF, Fu, úF, Fú, üF, Fü, űF, Fű
Háromhangú gyökei:
Érdekes az „F” hangnak nem létezik jelenleg érthető,
háromhangú, hajlitott gyöke!
A későbbi kultúrák, Ószövetség és
Újszövetség kultúrái szerint is igen érdekes a magyar népies, Karádias
gondolkodású megközelítése a témának. A Katolikus istentisztelet során említett
kereszt, a latin kereszt, crux crucis, szó, a szótárak szerint: áthalad,
átmegy, egymást metsző, ellentétes, feszület, nehézség, keresztbe stb. szavakra
fordítanak.
A crux eredeti kiejtése: kruksz =
magyarul kör-usz, azaz körforrás,
kőrosztás.
A crucis eredeti kiejtése:
krucisz,
krúszisz = kör-ös-is, azaz körös Isten, köröző Isten, vagy másként,
Kör Ős Isten azaz
kör alakú, öreg Isten, jelentésű.
A crux crucis helyes fordítása
tehát a kör forrás köröző Istene. Magyarul mai nyelven megfogalmazva a
visszatérő isten. (Visszatérő pl: Path, Bál, Jézus, alakjában) Érdekes módon a
hindi nyelvben a „Napisten” Krisna, aki a főisten neve szintén ugyanezt
jelenti: körös-nap, vagyis Köröző Napisten.
A crucifix eredeti kiejtése: kruszifiksz = angolul kruszifáj szó
magyarul kör-usz-fa-x, azaz kör-forrás fakereszt, ahol a fix szó a fakereszt a
mai napig konkrét, rögzített, fixált helyet jelent. Anyagi, világi (evilági,
alvilági) értelmében ezt valóban használták az ilyen alakú kínzó és kivégző
eszközre. Transzcendens (földöntúli, túlvilági) értelmében azonban az Életfa
kiinduló pontját, a Mindenható Isten visszatérését jelenti.
A cruciare eredeti kiejtése:
krusziár szó pedig magyarul kör-usz-i-ár, azaz körforrás, az a pont ahonnét az
áradat elindul, veti a hullámait kőrkörösen, mint a vízbe dobott kő, ez maga az
Isten hullám tere.
Ennyit egyelőre a magyar nyelvbe
ágyazott hitről. Amennyiben valaki ezek után is ragaszkodik a szó „kínozni”
jelentéséhez, ám tegye, tudjuk, az Isten nem bottal ver, és mindenkinek meg van
a maga keresztje, nekem is.
Még egy jelentése létezik a
kőrosztásnak:
Kőroszt > főoszt
> föloszt > fődoszt > és elhagyva a megosztást > főd, azaz a
FÖLD
Talán az istenek osztották fel
maguk között.
Mindenűt a világon, állítanak
kereszteket. A keresztállításnak, a kereszt típusoknak sok változata létezik. A
teljesség igénye nélkül, a csoportosítás keretét, lehetőségeit megpróbálom
felsorolásszerűen, egyelőre a jelentésük-kibontásuk nélkül felsorolni.
·
Út menti keresztek
·
Szertartásos (liturgikus)
keresztek
o Templom
o Temető
o Kálvária
o Egyéb megemlékező hely
·
Lehetnek, feszületek melyen
ott függ Krisztus Teste
·
Fellelhetők:
o Folyók partján
o Település elején
o Katasztrófák helyén (pl. Siófok vasúti átjáró)
o Balesetek helyén
·
A keresztek elnevezése is többféle lehet.
o a támogatóról
o állatról
o a területről
o az útról
o az intézményről ahol vannak vagy valamelyik megjelenési
sajátosságukról.
Keresztekhez fűződő
hiedelemvilág.
Az emberek
meghatározott céllal emeltettek kereszteket. A keresztény szellemiség szerint,
a kereszt jele felhasználása minden esetben gonoszűző célú. A szántóföldeken,
szőlőkben, és keresztutakon felállított keresztek, a pogány isten szobrok
keresztény átalakításai. A nép meghatározott célokkal emeltetett kereszteket. A
kereszt jele minden féle felhasználásban gonoszűző célú. Természeti
csapásoktól, férgektől, madaraktól, tolvajoktól óvja a termést, bajtól a falut
és az útonállót, távol tartja a gonoszt, a betegséget, és gyógyít.
Megfigyelhető a kereszt, gyógyító hatásába vetett hit. Egyes helyeken a gyógyító
hatást nem az egész keresztnek tulajdonították, csak egyes részeinek. Ezekből a
részekből aztán az emberek igyekeztek egy parányit megszerezni. Más hiedelmek
is voltak, melyek szerint a betegséget át lehetett hárítani a keresztre, és ez
által az illető meggyógyult. A néphit szerint az útkereszteződéseknél vannak a
rosszak és bűbájosok, akik arra várnak, hogy az arra haladókat megronthassák.
Ezért nem véletlen, hogy sok keresztet állítottak az utak kereszteződéséhez. A
keresztjáró napoknak is megvolt a maga célja. Ezáltal akarták az emberek
biztosítani a föld jó termését, és a természeti csapások elhárítását.[4]
A kárpátmedencében valamikor élt
népek a keresztbe vetett hitet, már krisztus megszületése előtt is ismerték. A
rovás „F” jel, aminek a jelentése a föld, a rajzolata pedig kőr közepébe rót
kereszt, legalább két gondolatkőrt hordoz, több ezer éve, ezek a fogalmak a
kereszt, ami régiessen köröszt, a másik maga a kőr. A régies megnevezése,
köröszt megjeleníti magának a kőrnek a fogalmát is. A hit követőinek a neve
pedig körösztény. Nyelvünk ma is jegyzi ezeket a fogalmakat, a „körösztapa”,
„körösztségi” koma”, stb szavakkal. Az is könnyen belátható, hogy jelentése,
csak a mi nyelvünkön tartalmazza, a később európában, majd az egész világon
elterjedt KERESZT jelkép „Keresztényi” jelentését. Következésképen, a mi nyelvünkön használt „Ker-kőr”,
„kereszt-köröszt”, „kerület-körüle-(t)”, szavak ősi kerszténység elötti szavak.
Az is látszik, hogy a nyelv átírói, miként változtatják a szavaink eredeti
formáját, jelentését.
Kik azok, akik meg akarják
változtatni ezt az igazságot, és miért ragaszkodnak a több ezer éves
hazugságokhoz?
Fogalmaink,
gondolataink, szavaink eredete.
Avagy a gulyásleves esete a niggerrel.
A mai világ
telekommunikációja, a kultúrák, a nyelvek tobzódásával jár. A média ura, a
cionizmus, a liberalizmus, ezért a legalázatosabb, eszköze, legerősebb
szolgája. Különféle média felületek, más
és más magyarázatok kíséretében, elmásítva, jelenítik meg a szavaink a
fogalmaink, eredetét. Ez a pluralizmusuk, egyik bejön nekik a másik nem, a
lényeg az, hogy ami összejött az már eredmény. Félremagyarázzák szavaink
eredeti jelentését, részben azért mert nem értik, részben azért mert fáj nekik,
ha egy félreértés folytán megértik, a szomorú az, hogy a magyar magukat
kiműveltnek, tanultnak mondó ifjúság a legjobban elrontott rétege a
társadalomnak. A fiataljaink nagy része még érti, a magyar szó erejét. A gond
az, hogy az általa megismert, elmásított új tartalommal szembe már nem mer
fellépni. Így ennek a folyamatnak a vége a teljes beolvadás egy indoeurópai
kultúrába. A hitszegők a gondolkodásmód bizonyítására tudományos tételeket
dolgoznak ki. Csak aki mélyebben beleás, az látja ennek a több ezer éves
folyamatnak az eredményét, a rossz szándékait. Ez a tudomány az élet nélküli, a
halott anyag tudománya, az embert és istent tagadó filozófiák alapjain
burjánzik.
A minap láttam egy
amerikai filmsorozatot az „NCIS: Los Angeles” amiben az egyik szereplő azt
említi, hogy, ha Bulgária, akkor, eszünk egy jó gulyást. A másik kijavítja,
hogy a gulyás az egy magyar étel, míg sietve a harmadik felülbírálva
elmagyarázza mindkettőnek, hogy az egy közép európai étel, és, hogy csak
országonként más az elkészítési módja, abban különbözik, hogy az egyikben van
galuska a másikban nincs. Vette a nigger a lapot, hogy mi is az a gulyás.
Tulajdonképpen ez a
filmbe rejtett magyarságot, a szokásainkat-hagyományainkat lekicsinyítő mondat
indított ennek a cikknek a megírására. Persze mondhatná az olvasó, hogy akkor
minek nézem ezt a műsort. Talán pontosan azért, hogy észrevegyem. Azért, hogy
naponta összegyűjtsem ezeket az apró csúsztatásokat, amivel a magyar gondolatot
próbálják kissebbé tenni, a magyar embert meglopni. Ez egy olyan kézzel fogható jel, amit nem
lehet arra fogni, hogy véletlen, vagy az író, esetleg a fordító hibája. Ez a
hazug állítás nem más, mint a magyarság mindenáron történő eltiprásának,
tudatos, megtervezett módja. És ez folyik nap, mint nap. Ez folyik a
gazdaságban, az iparban, a mezőgazdaságban, a nyelvben, még a szavainkat is
ellopják, nemcsak a gulyást. Az az író, lehet, hogy nem tudja, de a környező
országok lakóságának a nagyobbik része biztos, hogy nem tudja, hogy mi az a
gulya. Hogy javíthat ki egy okos Tóbiás (vagy csak fóbiás) ezek után egy ilyen
mondatot. Ez a fóbiás ellenben, mondom én, nem tudja, mi a gulya. Ha netán
tudja, akkor még rosszabb a helyzet, mert le nem tagadhatja a hazugság
szándékát. Azt ellenbe feltételezem, hogy a magyar kereskedelmi televízió
szakemberi tudták, hogy mi az a gulya, és szándékosan félre nevelik gyermekeink
tudatát.
Ez egy bizonyítható
szándékos magyarság elleni támadás!
Ma az EU pályázatok is
erről szólnak, azért nem jutunk egyről kettőre. Ahhoz, hogy támogassanak, előbb
le kell valamit rombolni. Az egész országban tönkreteszik azt, amit a
felmenőink megépítettek, mondván, az korszerűtlen, beton kolosszus, kőrengeteg,
nem környezetbarát, útba van, ráadásul a kommunistákra, netán a fasisztákra
emlékeztet. Kifogást a párthű zsoldosok mindig találnak. A lényeg, hogy romboljunk, bontsunk, nehogy
az emléke is megmaradjon annak, hogy a magyar ember ért el valamit, az életben,
netán ért valamit. Ez is, az élő mintája az elnyomó nyugati és cionista
politikának. Rombolnak, majd építenek, bádogházakat, és azt mondják, hogy
adtunk nektek technológiát, innovációt, csak azt nem kötik az orrunkra, ha nem
lesz energia, ami azokat a bádog és üvegházakat fenntartja, akkor csak
környezetszennyező szemét válik belőle sec perc alatt, és oda a létesítmény.
Persze nekik ez nem számít, mert ügyelnek a céljukra, arra, hogy még a csírája
se maradjon meg annak, amit a magyar ember teremtett. Még a gondolatát is
felejtse el a magyar annak, hogy felér az indoeurópai népekkel. Csak akkor
adnak, ha pusztíthatnak is. Kívül és belül a lelkünkbe is. Pl. EÜ épületek,
városközpontok, oktatás, nyelv. Stb. Bemásznak a fejünkbe, az iskolákba. Nem
tanítják nagyon, hogy a váraink 80 százalékát, az osztrákok és a németek
bontották, rombolták le, és megengedték, hogy új városok, ma városközpontok
épüljenek helyettük, közbe a nép éhezett. Ezzel szembe a töröknek mindenki tud
a „dúlásáról”. Ezer éve nem változott ez a politika. Arról persze nem hallani,
a történelem órán, hogy a török, a kiirtott magyar területekre, fekete
magyarokat telepített a birodalma más tartományaiból, hogy megmaradjon a
magyarság. Meg arról se tanul a gyerek, hogy ezek a területek azért néptelenedtek
el, mert a császár katonának vitte a magyart, a családját legyilkolta, mert
kapálózott ellene „az a rebellis paraszt”. Nehogy azt higgye senki, hogy a
szocializmus különb volt. Nem volt más, lelkiismeret nélkül bezsákoltatott a
főúri kastélyokba, magtárnak, raktárnak használta a szalonokat, kaszinókat, az
úri helyeket. Gyerekneveldéket, tömeges oktatásokat rendezett az építészeti
remekműveinkbe. Ismétlődik minden a szocializmusba elért eredményeket mára már
újra földig romboltatták velünk.
Sajnos odáig fajult a
fejünkbe való átalakítás, hogy már a magyarság érdekeit védők sem veszik észre,
amikor a „fellazítás” hálójába kerülnek.
Vigyázzunk,
mert, ha nem figyelünk, az utolsót is elveszik tőlünk, ami megmaradt, a
nyelvünket!
Rendszeresen olvasgatom a
„WikiSzótár” címszavait, járatom hírlevelüket. Eleinte nagyon tetszettek a
cikkeik, az írások, melyek a hírlevelekben megjelentek, de újabban, nem tudom
minek köszönhetően megváltozott a hírlevelek hozzáállása. Egyelőre nem mondtam
le. Ez az utolsó, ami nem tetszett. A magyar szavak érdekességei címszó alatt a
mongol és török eredetű szavakkal foglalkozik. Az említett hírlevél tanulsága
nem kielégítő, a magyarázatok tévedéseken alapulnak, a példák félrevezetők.
Ebből csemegéznék:
A témáról így ír:
„A
hivatalos nyelvészet egy időben török eredetűként állította be a magyar
nyelvet. Ez nem tényeken alapult, hanem császári parancsra dolgoztak ki
számunkra egy logikát és tudományos bizonyítékokat mellőző, csupán egyes szavak
hasonló hangzásán alapuló elméletet. Ennek az irányzatnak legfőbb képviselője a
császár által pénzelt Hermann Vamberger volt (ismertebb nevén Vámbéri Ármin).
Bár a magyar és török nyelvet nála sokkal alaposabban ismerő magyar kutatók is
átvizsgálták (előtte és utána is), és a rokonságot távolról sem találták ilyen
szorosnak, Vámbéri személye még ma is nagy elismertséget élvez.”
Megerősítem a cikk íróját
abban, hogy Wamberger Hermann (ismertebb nevén Vámbéri Ármin) a Császár pénzén,
közpénzen, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával bizonygatta a török,
magyar nyelv kapcsolatát, majd útnak indult, keresve ennek a bizonyítékait.
Rasid Effendi néven, szunni dervisnek öltözött. Konstantinápolyból indult, hogy
felkeresse a Magyar Őshazát.
A cikk ellenben pár
apróságot elfelejt, e kitűnő kutató életéből. Nevezetesen azt, hogy szegény
zsidó család gyermekeként látott napvilágot, a szlovákiai Szentgyörgyön. Talán
engem ezek után nem is lep meg, hogy a kékvérű császár, miért mert az MTA
keretéből pénzelni egy „Magyarságkutatót”. Talán nem akadt magyar ember? Talán
magyar nem volt, aki méltó lenne a magyarság múltjának kutatására? A nélkül,
hogy túldicsérjem, a zsidó származású honfitársunkat el kell ismernem, hogy sok
dolgot úttörőként feltárt, a magyarság számára. Például elsőként fordította a Tari
h-i Üngürüsz (magyarok története) középkori magyar krónikát.
A cikk felsorol pár török
eredetű szavunkat. Ilyen a cikk szerint a Csizmadia szavunk.
Elsőnek megnéztem a
WikiSzótárt ezt írja:
Csizmadia (főnév)
Csizmákat készítő iparos,
kézműves szakember.
A legény elhatározta,
hogy csizmadiának tanul. A csizmadia megbecsült helyet vívott ki magának a
városban. A csizmadia műhelye a főtér közelében volt.
Eredet [csizmadia <közép
magyar: csizmadia <csizma + török: dsi (csináló)]
Nagyon sajnálom, hogy
ennyivel beéri a szótár. Én elmondanám, hogy a csizma az magyar szó. Azt is
elmondanám, hogy a csizmát a magyaroknál a VARGA készítette, varrta, foltozta,
fejelte. A csizma szavunkat átvette a török, a délszláv, és még ki tudja milyen
meztelen talpú népség, és ők tették hozzá a törökből rájuk ragadt, dsi szót,
ami később áthallással a magyarban dia lett. A magyarba más népek használták a
csizmadia szót, nekünk volt és van sajátunk, ez a VARGA szavunk. Csak az a
fránya kék vér, talán nem engedi az igazságot?
A lényeg az, hogy egy a
magyarban létező szavunkból, CSIZMA más népek képeztek, egy szót, CSIZMADIA, a
saját nyelvükbe. Mi is van? A török átvett egy magyar szót, és az megjelent a
délszlávba? Igen! Erről miért hallgatnak. Ez a képzett szó visszakerült a
magyarba, a tudósaink ezt a visszakerült szót próbálják eladni nekünk úgy, hogy
az török eredetű. Ez adott szóra igaz, de véletlenül sem bizonyítja azt, amivel
felruházzák, hogy a magyar nyelv a törökből származna. Pontosan az ellenkezőjét
bizonyítja! A török vette át egyes
szavainkat. Más esetbe, legrosszabb esetben is közös a szavaink eredete. A
szándék nyilvánvaló, tudatosan le kell járatni a magyarság érzését.
Próbálkoznak, gondolva régi közmondásra, sok kicsi sokra megy, ahelyett, hogy
az eredeti VARGA szavunkat mutatnák be. Ez másként azt is ékesen bizonyítja,
hogy a csizmagyártással foglalkozó mesterség, amit mi VARGA szakmaként
emlegettünk, nem létezett a magyarok előtt, hiszen a törökbe, a szerbbe, a
horvátba, CSIZMADIA elnevezéssel, a magyarba használt VARGA mesterség után
jelentős késéssel jelent meg, a CSIZMA szavunkból képezve. Ezek a népek, nem csak a VARGA szavunkat nem
ismerték, de mivel nem létezett rá szavuk a szakmát sem.
A hatalom az akadémia így
felejteti el tudományosan a nyelvünket. Néha a legjobb szándékú emberek is
alácsúsznak a megtervezett lazításnak.
Ez a szó is jellegzetes
példája annak, amikor a magyarból elkerül egy szó, az idegenek nem jól értik,
nem tudják, hogy van másik, a szó átalakul, majd új tulajdonságokkal felruházva
visszakerül, és így ránk erőltetik.
Így ír a cikk:
A
török hódoltság előtt jó barátságban voltunk a törökökkel, és csak a pápa
parancsára támadtunk rá “a pogányokra” – és vesztettünk. A törökök másfél
évszázada nem csak építészeti emlékeket hagyott az országban, hanem a nyelvben
is megmaradt sok török szó. Természetesen török szó volt az “aga”, “basa”,
“turbán”, hárem, stb. De olyan szavunk is van, amiről nem is gondolnánk, hogy a
törökből származtak: csitt, betyár, csuka, tok (hal), cickány, vagy akár a
konyhával kapcsolatos egyes szavak: bogrács, cibere.
A bajom ezzel, az, hogy a
magyarázat első sorban rendkívül hiányos, ráadásul a legtöbb esetben hamis. Nem
írja le és nem magyarázza el a hírlevél az átvett szavak forrását, nem mutat rá
a példaként megjelölt szavakban a magyar szótő eredetére, és a ragozás során
idegenné vált szóra. Így azt a látszatot kelti, mintha az egész adott szó a
törökből származna, holott ez nem igaz. Nagy hiba, hogy egyes hivatkozások a
Wiki Szótárban szintén hiányosak.
Vigyázzunk, mert, ha nem figyelünk, az utolsót is
elveszik tőlünk, a nyelvünket!
Nézzünk pár példát:
Amit a cikk szerzője
természetesnek vesz:
Aga, basa, turbán, hárem
szavak nem magyar szavak, ezek török szavak. 150 év megszállás miatt értjük
őket. Nincs helyük egy magyar szótárba. Ahogy nem veszünk bele egy orosz
„Nacsalnyik, tovaris” vagy angol „President” szavakat sem. Elenben, ha létezik
magyar nyelvi kapcsolat, és ezt be is mutatjuk, akkor feltétlen el kell
helyezni.
Persze kivétel mindig van
ilyen az Aga, ami visszavezethető.
Magyarban:
ATA (mint ATA ISIS) > atya > apa
A Törökben:
ATA (mint ATA ISIS) >
apa > aga
A nyelvi fejlődés látható
elágazása, bizonyíték lehet egy közös nyelvre.
[1] Régi irodalmi magyar neve:
„földabrosz”
[2] http://www.rovasirasforrai.hu/
oldalról 2013. decemberben, Friedrich Klára 2006. januári irása alapján: (F),
jelentése FÖLD. Másik írás változata a. f
A kerek tér közepén a, f
Damasek (kereszt), a baba (x), a gyermek betűje. Jelentheti ez azt, hogy a
világmindenség Istene Damasekre bízta Földet, ezért eskette meg rá Csaba
királyfi a hunokat. De nem mond ennek ellent a x betűs középjel sem, hiszen
Dumuzi, Damasek egyik mellékneve az "Igazi Fiú", tehát gyermek.
Figyelemre méltó az
úgynevezett Gaia elmélet. A görög mitológiában Uranosz az Ég és Gaia a Föld
neve. Gaia nőnemű, Zeusz nagyanyja. A "Gaia elméletet" kidolgozó XX.
századi természettudósok szerint Földünk, Földanyánk nem holt tömeg, hanem
élőlény. Anyaföldnek nevezzük az országot, a hazát, amelyben születtünk.
A 4 részre osztott tér
jelentheti a négy világtájat, és a négy bőrszínű emberiséget is.
[3] Az
eF vagy Fö hangról a Cucor Fogarasi szótárban ezt olvashatjuk: Mint
folytonos, (folytonosan ejthető) mássalhangzó a vele járó e önhangzót elül
veszi föl (ef v. eff) ezért a félhangzókhoz is soroltatik. Különben fuvással
járó kiejtése után fuvó hangnak is nevezzük, s hangszervi általános minőségénél
fogva az ajakhangok osztályában van helye, s némely szókban rokon társaival, ú.
m. b, p, v, m hangokkal föl szokott cseréltetni, mint fodor bodor,
filling billing, fige bige, fergetyű pergetyű, fanyar vonyár, fekete vakota,
fészek vaczok, fi fordítva iv (ív-ik gyöke), ficz vicz, ficzkand viczkand,
figyel vigyáz, finczároz vinczároz, fon von, fürgencz virgoncz, far mar-t
par-t, fitat mutat stb.
[4]Forrás (2011):
http://www.plebaniahivatal.roszkenet.hu/keresztek.htm
Forrás: http://blog.kromek.hu/?p=5938
Forrás: http://blog.kromek.hu/?p=5938
